Megosztás
Megosztás
A Kúria Mfv.II.10.197/2017/4. számú ügy tényállása szerint a felperes munkavállalók takarító munkakörben álltak a munkáltatóval munkaviszonyban. A munkavállalók munkaidő beosztását a munkáltató határozta meg, melyet a jelenléti ívek és felolvasókönyv tartalmazott. Az alperes a felperesek részére napi 8 óra, heti 40 óra figyelembe vételével a minimálbérnek megfelelő munkabért megfizette, azonban a műszakpótlék és a pihenőnapon végzett munka esetén járó pótlék nem került ellentételezésre.
Az Mt. 140/A.§ (1) bekezdése meghatározza a munkáltató nyilvántartási kötelezettségét. A felperes munkavállalók indítványozták a nyilvántartások csatolását, így a Kúria álláspontja szerint is eleget tettek – e körben – a bizonyításnak. Az alperes munkáltató a felhívás ellenére nem bocsátotta rendelkezésre a nyilvántartásokat arra hivatkozással, hogy azok elvesztek. A bíróság megállapította, hogy nem eshet a felperesek hátrányára az, ha az alperes felhívásra nem bocsátja rendelkezésre a nyilvántartásokat.
Az elmaradt munkabér jogalapján túl annak mértékét és összegszerűségét is felperes munkavállalóknak kellett igazolni, az eljárt bíróságok e körben is lefolytatták a bizonyítási eljárást és a felajánlott bizonyítékokat megfelelően értékelve okszerű és életszerű mérlegelés alapján jutottak arra a következtetésre, hogy milyen összegűek az elmaradt munkabérek. Vagyis munkaidő nyilvántartások hiányában került bizonyításra a munkavállalókat megillető bérpótlék mértéke és összegszerűsége.
További info:
