Megosztás
Megosztás
Szerző: dr. Máriás Attila, 2020. március 16.
A 2020. március 14-i, 42. számú Magyar Közlönyben kerültek kihirdetésre azok a rendeletek és kormányhatározatok, melyek a koronabetegség miatti járvány további terjedésének megelőzését szolgáló intézkedéseket tartalmazzák.
Bár ezek között olyan intézkedés vagy szabály nem szerepel, mely az alkalmazandó munkajogi szabályok tekintetében új előírást tartalmazna, ugyanakkor az intézkedések közvetett módon érintik a fennálló munkaviszonyokból származó jogok és kötelezettségek gyakorlását.
A 45/2020. (III. 14.) Korm. rendelet 4.§-a alapján a bölcsődei ellátást végző intézmény, valamint az óvoda elhelyezkedése szerinti települési önkormányzat polgármestere – a fővárosban a fővárosi kerületi polgármester – (a továbbiakban együtt: polgármester) a bölcsődei és az óvodai ellátást végző intézmények esetében rendkívüli szünetet rendelhet el.
A Kormány az 1102/2020. (III. 14.) határozatában a koronavírus miatt a köznevelési és szakképzési intézményekben új munkarend bevezetését rendelte el, melynek értelmében 2020. március 16. napjától az iskolákban a nevelés-oktatás tantermen kívüli, digitális munkarendben kerül megszervezésre.
Az intézkedés értelmében 2020. március 16. napjától a köznevelési és szakképzési intézmények látogatása helyett a tanulók otthon maradnak, melynek következtében a szülőknek meg kell oldani a gyermekük felügyeletét. Ez különösen is nagy nehézségek elé állítja azokat a szülőket, akik olyan munkakörben és munkahelyen állnak munkaviszonyban, ahol a betöltött munkakör jellegénél fogva nincs lehetőség otthonról, informatikai eszközzel történő munkavégzésre. Tipikusan ilyenek a kereskedelemben, feldolgozóiparban, mezőgazdaságban és a szolgáltatásokban foglalkoztatottak.
Esetükben – tekintettel arra, hogy jelen cikk elkészítésekor a veszélyhelyzettel kapcsolatos munkaügyi intézkedések kihirdetésére nem került sor – a hatályban lévő munkajogi szabályok megfelelő (!) alkalmazásával szükséges eljárni.
Fontos leszögezni, hogy a veszélyhelyzetre tekintettel elrendelt fenti intézkedéseknek lehet olyan következménye, hogy a munkavállaló nem tudja teljesíteni a munkaszerződésből származó kötelezettségeit, azok közül is a legfontosabbat, a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségét.
Az Mt. 55.§ (1) bekezdése tételesen felsorolja azokat az eseteket, amikor a munkavállaló mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól. Ezek közül a j) pontban rögzített „különös méltánylást érdemlő személyi, családi vagy elháríthatatlan ok miatt indokolt távollét tartama” emelendő ki, mint a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés olyan esete, amikor a munkavállaló nem köteles a munkahelyén megjelenni, tekintettel arra, hogy a gyermekének felügyeletét más módon nem tudja megoldani. Ugyanakkor ahhoz, hogy az ezen jogcímen történő rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés jogszerűen gyakorolható legyen, a munkavállaló köteles megfelelően tájékoztatni a munkáltatót, hogy a szóban forgó különös méltánylás munkáltató részéről történő gyakorlása ne ütközzön akadályba. A munkavállaló a munkaviszonyból származó kötelezettségét megsértve jár el, ha a munkáltatót nem tájékoztatja, hogy a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése milyen különös méltánylást érdemlő ok miatt marad el.
A különös méltánylást érdemlő személyi, családi vagy elháríthatatlan ok miatt indokolt távollét tartamára az Mt. nem ír elő a munkáltató részére munkabér fizetési kötelezettséget, erre az időre a felek megállapodása alapján járhat díjazás.
A munkavállalók jogosultak szabadságot kérni erre az időszakra, esetleges olyan módon megállapodni a munkáltatóval, hogy ezen időszak bizonyos napjain szabadság, más napjain pedig a fentebb részletezett különös méltánylást érdemlő ok miatt lesznek igazoltan távol. Ezen megállapodásnak előnye, hogy a munkavállaló legalább a szabadság idejére díjazásban részesül.
Azt a szabadság kiadásával kapcsolatos általános szabályt, mely szerint mind a munkáltató, mind a munkavállaló 15 nappal korábban értesíteni tartozik a másik felet a szabadság kiadásáról [Mt. 122.§ (2) és (4)], tervezett igénybevételéről megfelelően szükséges kezelni, mely személyes álláspontom szerint – az ezzel kapcsolatosan a feleknek kölcsönösen okozott hátrány csekély volta miatt – figyelmen kívül hagyható.
Mindenesetre azt hozzá kell tenni, hogy a Kormány különleges jogrendben jogosult bizonyos törvények alkalmazását felfüggeszteni, mely a köznevelési és szakképzési intézményekben bevezetett új munkarenddel együtt a munkajogi szabályok kapcsán eddig nem történt meg.
