Megosztás
Megosztás
Szerző: dr. Máriás Attila, 2020. április 10.
A 2020. évi 71. számú Magyar Közlönyben jelent meg A koronavírus világjárvány nemzetgazdaságot érintő hatásának enyhítése érdekében szükséges azonnali intézkedésekről szóló 47/2020. (III. 18.) Korm. rendelet munkajogi szabályainak a Gazdaságvédelmi Akcióterv keretében történő kiegészítéséről szóló 104/2020. (IV. 10.) Korm. rendelet, mely alapján a munkáltatók közvetlenül is jogosultak legfeljebb 24 hónap tartamú munkaidőkeretet alkalmazni.
Azért közvetlenül, mert közvetett módon ez eddig is biztosított volt. Egyrészt a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 2019. január 1-jétől hatályosan tartalmazza a legfeljebb 36 hónapos munkaidőkeret alkalmazásának lehetőségét, mely az Mt. szerint csak kollektív szerződésben volt kiköthető. Bár igen sok vita volt ennek kapcsán, de azt gondolom, hogy igen kevés volt azon kollektív szerződések száma, amiben ennek alkalmazásáról a felek ténylegesen is megállapodtak volna. Másrészt a koronavírussal összefüggő rendkívüli jogrendben kihirdetett 47/2020. (III. 18.) Korm. rendelet 6.§ (4) bekezdése eleve kimondta, hogy “a munkavállaló és a munkáltató az Mt. rendelkezéseitől külön megállapodásban eltérhetnek”, vagyis a felek eddig is köthettek olyan egyéni megállapodást, miszerint – bár nem tartoznak kollektív szerződés hatálya alá – az alkalmazandó munkaidőkeret tartamát 24 hónapban határozzák meg.
Tehát a legfeljebb 24 hónapos munkaidőkeret alkalmazására eddig is volt lehetőség, viszont a jelenlegitől eltérő tényállás esetén. A legfeljebb 24 hónapos munkaidőkeret alkalmazásához az Mt. 94.§ (3) bekezdésében rögzített olyan tényállási elemeknek nem kell teljesülnie, mint a kollektív szerződéses megállapodás vagy „az objektív vagy műszaki vagy munkaszervezéssel kapcsolatos okok”. Sőt, arra sincs szükség, hogy a 47/2020. (III.18) Korm. rendelet 6.§ (4) bekezdésében biztosított joggal élve a felek egy nem nevesített rendkívüli megállapodásban állapodjanak meg alkalmazásáról, mert a 104/2020. (IV.10) Korm. rendelet alapján ezt a munkáltató egyoldalú jognyilatkozattal jogosult elrendelni.
Az egyoldalúan elrendelhető, legfeljebb 24 hónap tartamú munkaidőkeret kapcsán továbbra is figyelemmel kell lenni arra, hogy a munkaidőkeret csak akkor tekinthető „elrendeltnek”, ha:
– annak kezdő és befejező időpontját a munkáltató meghatározta,
– azt írásba foglalta és a
– munkavállalóval a helyben szokásos módon közölte is.
Ha ezek bármelyike hiányzik, akkor a munkáltató jognyilatkozata hibás és a munkaidőkeret „elrendelés” érvénytelen.
A szabályozás alkalmazása szempontjából különbség tehető az „elrendelt” és a munkaszerződésben „megállapodott” munkaidőkeret között. A munkaidőkeretről a feleknek főszabály szerint nem kell megállapodniuk a munkaszerződésben, azt jogosult egyoldalú jognyilatkozattal a munkáltató „elrendelni”, ugyanakkor ha a felek valamilyen oknál fogva korábban a munkaszerződésben rögzítették az alkalmazandó munkaidőkeret tartamát vagy a munkaidőkeret kezdő és befejező időpontját, akkor a munkáltató a Korm. rendelet által biztosított jogával – egyoldalúan – nem fog tudni élni, ugyanis az egyenlőtlen munkaidő beosztás alapjául szolgáló munkaidőkeretet tartamának kérdését a munkaszerződés részévé tették.
Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy önmagában a legfeljebb 24 hónapos munkaidőkeret alapján történő egyenlőtlen munkaidő beosztás nem menti fel a munkáltatót azon kötelezettsége alól, hogy a munkavállaló részére a munkaszerződésben rögzített havibért vagy az órabéres foglalkoztatás esetén az órabér és az általános munkarend óráinak szorzatát munkabér gyanánt megállapítsa és kifizesse a munkavállaló részére, függetlenül a beosztott és ténylegesen teljesített órák számától. Ha a munkáltató ettől eltérő munkabér elszámolási és fizetési módot kíván alkalmazni, arról a munkavállalóval meg kell állapodnia, figyelemmel a 47/2020. (III.18) Korm. rendelet 6.§ (4) bekezdésében biztosított eltérő megállapodás megkötésének jogára.
A hivatkozott külön megállapodás nélkül azon munkáltatók részére jelenthet valódi könnyítést a legfeljebb 24 hónapos munkaidőkeret egyoldalú alkalmazhatóságának lehetősége, akiket inkább csak közvetett módon érintenek a járvány hatásai és bár vannak nehézségek a készletgazdálkodásban és az ellátási lánc is akadozik, de alapvetően képesek – még ha korlátozottan is – üzemelni és munkavállalókat foglalkoztatni.
